Kiindulópontom, hogy minden gyermek tehetséges - mindegyiknek van olyan "alkotó eleme" (Robinson, 2010), amelyet kibontakoztatva teljesebb, elégedett életet élhet.
A tehetségfejlesztést tehát én úgy értelmezem, mint a gyermek segítését abban, hogy megtalálja és fejlessze azt a területet, amelyben ő kibontakozhat, amelynek értelmét érzi, amelyben flow élményekhez juthat.
A tehetségfejlesztés célja, hogy a gyermek valamilyen a többiekéhez (ám legalább önmagához képest) kiemelkedő teljesítményt produkáljon az adott területen. A teljesítmény elérését nagyon jól leírja Timothy Gallwey "egyenlete"
T=L-A, azaz a Teljesítmény = Lehetőségek - Akadályok.
A lehetőségek és az akadályok is lehetnek külsők és belsők, természetesen elképzelhető a külső lehetőségek olyan tere, amely nem alkalmas arra, hogy a gyermek az alkotó elemét kibontakoztassa.
A tehetséggondozás első lépése a külső lehetőségek megteremtése, akadályok elhárítása.
Gladwell írja, hogy az igazán kivételes teljesítmények vizsgálatakor nagyon gyakran igazán kivételes lehetőségeket találunk a sikeres tehetség életútjában (erre volt példa nála Bill Gates, aki már olyankor hozzáférhetett számítógépekhez, amikor azok még csak egy nagyon-nagyon szűk rétegnek adattak meg). A tehetség kibontakoztatásához tehát szükség van azoknak a tárgyi eszközöknek, embereknek a körére, amelyek elérhetővé, sőt vonzóvá teszik az adott tehetség kibontakoztatásának feladatait a gyermeknek.
A külső akadályok többfélék lehetnek (amennyiben önmagában a lehetőség már adott a tehetségfejlesztésre):
- akadályozó család
- akadályozó barátok
A család értékrendje, gondolkodásmódja miatt a családtagok előfordulhat, hogy nem támogatják, ellenzik, súlyosabb esetben egyenesen gátolják a gyermek tehetségének kibontakozását (Robinson erre az esetre hozza példának a híres írót, Coelhot, akit a szülei egyenesen elektrosokk-terápiával próbáltak eltántorítani az írástól). Az iskola, vagy a tehetséggondozó ez esetben egy nehéz helyzetbe kerül, amelyben három lehetőség áll előtte: megpróbálja meggyőzni a családot, ennek sikertelensége esetén abbahagyja a fejlesztést - vagy titokban segíti a gyermeket. Ezt a kérdést etikai vonatkozásai miatt nem elemzem itt tovább.
Az akadályozó barátok, a baráti kör akadályozó mentális mintái, értékrendje a következő gátló tényező, különösen a tinédzser korosztályban. Közvetlen beavatkozásra ez esetben a tehetséggondozónak többnyire nincs lehetősége (esetleg beszélhet a barátokkal), itt amit megtehet, a tudatosítás folyamata, segíthet a gyermeknek felismerni, hogy milyen csoportdinamikákba kerül(t), és segíthet a döntéshozásban, mert a gyermeknek magának kell eldöntenie, hogy melyik irányba indul ebben az esetben.
Belső akadályok
A gyermek tehetségének kibontakozását legtöbbször a belső akadályok gátolják. A belső akadályok az önmagáról alkotott kép (önértékelési problémák), a motiváció hiánya, a különböző mentális modellek (pl a tanulásról alkotott), illetve a személyes dinamikák, amelyben a gyermek él. Ez a terep a tehetségfejlesztés igazán nehéz terepe, amely egy sokkal hosszabb folyamat, és sokkal nehezebben kecsegtet sikerrel.
Peter Senge rendszerszemléletű megközelítését tanuló szervezetekről tanuló egyénekre a következőképpen adaptálhatjuk:
A tanuló (azaz folyamatosan fejlődő, a fejlődést értéknek megélő) egyénnek a következő 'alapelveket' kell szem előtt tartania:
1. személyes kiválóság: belső motivációval kell bírnia a személyes maximumának elérése érdekében. Ez egy sikerorientált személyiséget feltételez, aki fel tudja mérni a lehetőségeit, és mindent megtesz azok kiaknázása érdekében.
2. mentális modellek feltérképezése: ez az önismeret terepe, fel kell tárnia, melyek azok a mentális modellek (világról alkotott kép, értékrend, attitűd), amelyek gátolják, illetve segítik a céljai elérésben
3. Tiszta célok: az önfejlődés egyik területe a megfogható, elérhető célok kitűzése (jobb esetben stratégia, azaz egymásra épülő célok rendszerének a felépítése). A tehetséggondozás esetén nem elegendő rövid távú célok kitűzése, hanem tisztán meg kell fogalmazni, hogy ez milyen módon járul hozzá egy hosszabb távú fejlesztéshez.
4. csoportmunka: van olyan tehetségterület, amely kifejezetten egyéni teljesítményeket igényel, azonban a tehetség kibontakoztatásához a másokkal való együttműködés megtanulása mind rövidebb, mind hosszabb távon nélkülözhetetlen
5. rendszerdinamikák feltárása: minden ember különböző személyes dinamikák (játszmák) és rendszerdinamikák része. Ezen dinamikák egy része közömbös a tehetséggondozás szempontjából, más részük viszont kifejezetten gátolja, vagy segíti azt. A tehetségfejlesztő feladata, hogy segítse a gyermeket ezen dinamikák felismerésében, és szükség esetén megváltoztatásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése