A kutatók azt találták, hogy minél több különböző társaság (csoport, kapcsolati
típus) szerepel a Facebookon jelenlevő személy ismerősei között, annál több
stressz érheti a közösségi média mentén. A kutatásban 300 diákot vizsgáltak,
akik átlagosan 21 évesek voltak.
A
kutatás szerint átlagosan hét csoportba oszthatók az ismerőseink a
Face-en:
- az
offline barátok (őket szinte mindenki bejelöli online, 97%)
- a
tágabb család (81% jelöli őket be)
-
testvérek (80%)
-
barátok barátai (69%)
- kollégák
(65%)
- és
még két kör, akiket nem említenek, bár kiemelik azt, hogy gyakrabban vannak az
ismerőseink között az ex párkapcsolatok, mint a jelenlegiek.
A stressz a kollégák és a család "jelenlétéből" fakad. Ma már a szülők több mint fele (ööö, beleértve engem) követi a gyereke "életét" a közösségi médián, és nem ritka, hogy a kollégák, sőt álláskeresők esetén a fejvadászok, HR-esek is onnan tájékozódnak. Tehát eljön az a pillanat, amikor az addig játéktérnek, partihelynek tekintett "arckönyv" hirtelen diszkriminatív információk tárházának tekinthető majd.
Más helyen - már nem emlékszem a forrásra - azt is olvastam, hogy a Face-ről olyanok is belső infókat tudhatnak meg rólunk, akiket nem szeretnénk. Például a betörők is megtudhatják, hogy egész héten nem lesz senki otthon, ha ezt jól kiírjuk a faliújságunkra. Esetleg megírhatjuk azt is, a kulcsot és a kávét hol találják. És persze
Elgondolkodtam azon, hogy most úgy látjuk, a Facebook tarol minden közösségi teret, de valójában csak pár éve létezik. Lehet, hogy pár év múlva már nem lesz ennyire felkapott - de az általunk oda felrakott adatok, fotók belekövülhetnek a jövőbe.
Érdemes gyerekeinknek (a Z generációnak) és nekünk is (elsősorban az Y generációnak, hiszen az X nem él erőteljes online életet) ebbe belegondolni, és tudatosabbá válnunk azzal kapcsolatosan, hogy miként jelenünk meg a közösségi média terén - hiszen nem visszajelölni, letiltani pedig sokszor ciki, sőt éppen csak felhívja ránk a nemkívánatos figyelmet. És segíteni ebben gyerekeinket, talán éppen közösen elgondolkodva velük.
Tari Annamária (Z generáció c. könyvében) nekünk, szülőknek külön javasolja, hogy (ne titokban, a gyerek háta mögött, hanem együtt velük) nézzük meg, hogy mit csinál, mit néz, mit szeret a gyerek az interneten. Így bukkantam Pamkutyára, akit kincsnek nem hívnék (pár fiatal katasztrofális minőségű és szövegű online paródiái), de megragadott a Gangnam Style "műalkotásra" írt paródiájuk , melynek címe: Ne fészbukozzál! Érdemes megnézni (túllépni a csúf szavakon), mert ad egy "belepillantást" Z generációsaink életébe és problémáiba.
