A játszó – és játszható terek általános
jellemzői
Ebben az írásban a gyermekek szabad játékát inspiráló terek jellemzőivel,
típusaival, kialakításukkal, a terek adta lehetőségekkel, illetve a játszóterek
és játszható terek tervezésének folyamatával, lépéseivel és buktatóival
foglalkozunk. A cikk elsősorban azokhoz a csoportokhoz, vagy személyekhez szól,
akik a gyerekek és fiatalok szabad játékát inspiráló terek kialakításához
keresnek támpontokat.
A kötetlen, gyermekek által irányított, önszerveződő szabad játékra használt
terek lépten-nyomon körül vesznek bennünket, még ha néha kicsit alakítanunk is
kell a nézőpontunkon ahhoz, hogy ezeket észrevegyük. A beton virágágyáson
egyensúlyozó, az aszfalt repedéseit átugráló, vagy az autók parkolása ellen a
földbe szúrt cölöpöket kerülgető kisgyerekek mindannyiunk számára ismerős
látványt nyújt. Ezek, a gyerekek által játékterekként megélt helyszínek azonban
nem kifejezetten arra lettek kialakítva, hogy játszásra használják őket és esetenként
veszélyeket rejthetnek magukban, vagy játéktérként való használatuk ellenérzést
válthat ki a helyi közösség többi tagjából.
A városi játékterek tervezői és a terek kialakítói is sokat tehetnek azért,
hogy a gyerek szabad játékát ösztönző, általuk szívesen használt tereket
alakítsanak ki. Amikor szabad játékra alkalmas terek tervezése jön szóba, a
lehetőségektől függően két irányba indulhat a gondolkodás: Az egyik lehetőség,
a kifejezetten játszásra alkotott terek megalkotása, ezek a játszóterek, kalandparkok,
intézmények udvarain kialakított játszóterek és hasonló, a közösség nem gyerek
tagjai által használt terektől általában élesen elkülönülő játékterek. A másik
lehetőség a már meglévő terek átformálása, játszhatóbbá tétele. A
várostervezésnél rendszerint a kettő kombinációja az előnyös. Szükség van
játszóterekre és jó, ha minél több területet sikerül jól játszhatóvá alakítani.
Ez azonban megkövetel egyfajta hozzáállást, aminek már a várostervezés
alapkoncepciójában meg kell jelennie.
A kifejezetten játszásra kialakított
terek tervezése:
A játékra inspiráló tereknek vannak bizonyos jellemzői. A következő 10
alapelvet érdemes figyelembe venni a játékterek tervezésénél:
A szabad játékot támogató sikeres játékterek
-
A használóikra
vannak szabva, tükrözik a gyerekek és fiatalok igényeit, szerves részét képezik
a környezetüknek,
-
Jó
elhelyezkedésűek: jól megközelíthetőek, ugyanakkor nincsenek nagy forgalmú utak
közvetlen közelében, és nincsenek jelentős légszennyezésnek kitéve,
-
Legalább
részben természetes alkotóelemekből épülnek fel, amelyek harmonizálnak az ember
alkotta tereptárgyakkal,
-
A játék-élmények
széles tárházát kínálják fel a gyerekek és fiatalok számára,
-
Sérült és ép
gyerekek számára egyaránt jól használhatóak,
-
Figyelembe
veszik a helyi közösség igényeit,
-
Lehetővé
teszik, hogy a különböző korosztályok együtt és egymás mellett játszhassanak
-
Lehetőséget
teremtenek a kockázatvállalásra, határok keresésére, kihívások teljesítésére
-
Fenntarthatóak
és megfelelően karban is vannak tartva
-
Elősegítik a
gyerekek szellemi, lelki, testi fejlődését
Mélyebben megvizsgálva ezeket a szabad játékra leginkább alkalmas tereket,
azt tapasztaljuk, hogy az ilyen terek úgy vannak kialakítva, hogy lehetőséget
biztosítanak a mozgásos és nagyobb fizikai aktivitással járó tevékenységekere.
Futhatóak, erőkifejtést igénylő mozgásokra ösztönöznek. Mind az öt érzéket
stimulálják valamilyen formában: például különböző hangokat lehet kicsiholni az
ott lévő tárgyakból, a fák és növények mindenféle illatokat, szagokat árasztanak,
színesek, vagy legalábbis többféle szín is látható rajtuk, eltérő tapintású
tárgyakkal vannak felszerelve. Jó terepet biztosítanak a gyerekek közötti szociális
interakcióknak. Vannak rajtuk közös játékra alkalmas területek, de vannak
elvonulásra lehetőséget adó részek is. Így a gyerekek meg tudják választani,
hogy egyedül, vagy másokkal együtt szeretnének épp játszani, és váltogatni is
tudják ezeket a játékformákat. Választhatnak, hogy együttműködni szeretnének,
vagy esetleg épp versengeni. Lehetőséget adnak a természetes és ember által
alkotott anyagokkal való manipulációra, eszközkészítésre, játszásra.
Végül, de nem utolsósorban a sikeres játékterek kihívások vállalására,
képességeik felmérésére, határaik megtapasztalására ösztönzik használóikat,
akár nagyobb kockázatvállalással is, például magasabb helyekre való felmászási
lehetőséggel, vagy extrém sportlehetőségek kipróbálásával.
Fontos, hogy a játéktér megálmodásakor a tervező beleélje magát a hely, a
tervezendő játéktér környékének világába. Elképzelje, hogy mi az, ami leginkább
beleillene a már meglévő környezetbe. Jó, ha kiválaszt egy, vagy több, már ott
lévő tereptárgyat, vagy természeti képződményt, lehet ez szikla, gödör, domb,
vagy akár egy jellegfa, vagy valami érdekes növény, és olyan játszásra alkalmas
teret igyekszik létrehozni, amelynek ezek a már meglévő tereptárgyak szerves
részét képezik.
Érdekes kérdése a tervezésnek, hogy milyen mértékig, és milyen módon
érdemes bevonni a majdani játéktér használóit, a gyerekeket a tér tervezésébe.
Kézenfekvő volna azt mondanunk, hogy egyszerűen kérdezzük meg a gyerekeket,
hogy milyen játékteret szeretnének. Ne feledjük azonban, hogy a gyerekek,
különösen, ha kisebb gyerekekről van szó, elsősorban abból fognak szemezgetni,
amikor a kérdésre válaszolnak, amit már eddig is ismertek. Olyasmi eszközöket
fognak felsorolni, amiket már eddig is használtak. A tervezőnek pedig nem az a
célja, hogy még egy egyen játszóteret csináljon csúszdás űrhajóval a közepén,
hanem hogy olyan újfajta, inspiráló teret hozzon létre, ami a gyerekeknek és a
fiataloknak legjobb lehetőséget biztosít a szabad, és a környezettel
harmonizáló játékra
Annál sikeresebb lesz a tervezett játéktér, minél sokoldalúbb
felhasználásra ad lehetőséget és minél inkább követi a fent felsorolt 10
alapelvet.
A sikeres játékterek egyrészről igyekeznek megőrizni és tiszteletben
tartani a hely szellemét (genius loci), másrészről építenek arra az
információra, hogy mik azok a tereptárgyak, amiket már eleve játszásra
használnak a gyerekek és milyen játékokat játszanak szívesen. Azzal, hogy
megfigyeljük, hogy melyek azok a helyszínek, amiket a gyermekek játszásra
használnak, megfigyeljük, hogy miként használják azokat, és ezeket a
helyszíneket igyekszünk biztonságossá és a játszásra még inkább alkalmassá
formálni azt a tervezési elvet követjük, hogy a játszásra alkalmas terek minél
inkább részét képezzék a már eleve meglévő természetes és épített környezetnek.
A gyerekek számára kialakítandó játszóterek tervezésénél és felújításánál a
következő hat lépcsős tervezési ciklus segítheti a sikeres megvalósítást:
1)
Felkészülés: a felkészülés része a környezet bejárása és a
helyi közösség igényeinek és szokásainak felmérése, a potenciális használók
korosztályának felmérése. Amennyiben felújításról, újratervezésről van szó,
érdemes végiggondolni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló játszótérnek mik a
hiányosságai, milyen új elemeknek érdemes megjelennie, és mik azok, amik a
jövőben elhagyhatók. Milyenek a hely adottságai, milyenek a közlekedési
lehetőségek. Nagyon nagy jelentősége van ennek a felkészülési fázisnak, hiszen
itt dől el, hogy olyan helyet választunk-e, amely a későbbiekben népszerű és
jól használható lesz-e, vagy olyat, amit valaki megálmodik, de valójában senki
nem fogja használni, esetleg rongálás áldozata lesz, vagy a helyi közösség
számára inkább hátrányokkal, mint előnyökkel jár a megléte. A közösség bevonása
ezen a ponton elengedhetetlen. A helyről való döntést a legnehezebb a
későbbiekben felülbírálni.
2)
Tervezés: a tervezési fázis alapja az a hozzáállás, hogy a
rendelkezésre álló hely jellemzőire, elrendezésére, a lehetséges elhelyezendő
tárgyakra, feleszerelésekre és azok jellegzetességeire egy összefüggő egészként
tekintünk. A játékteret tervező szakember, vagy csapat kiválasztásakor különös
figyelmet kell fordítani arra, hogy a tájépítészetben és a játékterek
tervezésében egyaránt tapasztalt, az említett hozzáállást valló személyt, vagy
csapatot válasszunk. A tervezési fázisban nagy hangsúlyt kell fektetni a
kockázat-haszon elemzésre, különösen abban az esetben, amikor nem szabványos,
előre legyártott játszótéri játékok elhelyezéséhez folyamodunk. Ebben a
fázisban kell foglalkoznunk az inkluzív játéktér kialakításának kérdésével, és
a fenntarthatóság és rendben tarthatóság szempontjával is. Óvakodjunk az előre
elkészített tervvel és játszóalkalmatosságokkal felajánlkozó vállalkozóktól és
keressük azokat, akik a tervezés elkezdését megelőzően a területről, a helyi
közösségről, a környék történetéről, a közelben lévő többi játéktérről
szeretnének tájékozódni.
3)
Építés: Az építés
fázisában a legkisebb a megrendelő és a várható felhasználók bevonásának
lehetősége. Ebben a fázisban rendszerint a tervező és a kivitelező dolgoznak
együtt. A megrendelőnek azonban ezt a fázist is nyomon kell követnie, hiszen ő
lesz az, aki a közösséggel tartja a kapcsolatot, és szükség esetén közvetít a
felek között. Igazán felkészült kivitelező még arra is odafigyelhet, hogy az
építés idején is le tudják kötni az arra kószáló gyerekeket. Volt arra példa,
hogy az építőmunkások közül néhányan, mindig egy arra kijelölt területen fociztak
az arra járó gyerekekkel, akik így könnyebben távoltarthatók voltak az építési
területtől. Ami az építkezés időzítését illeti, megfontolandó lehet a több
fázisban építés is, úgy, hogy a játszótér kisebb részei az egyes fázisokban már
használhatóak legyenek.
4)
Használat: Egy játéktér
átadása mindig nagy dolog, főként a gyerekek és persze a kisgyerekes szülők számára,
akik feltehetően már hónapok óta várnak rá. Fontos esemény azonban a fenntartó,
a megrendelő, a helyi közösség számára is. Minél több kapcsolatot sikerül
ápolni, annál valószínűbb, hogy esetleges problémák esetén is lesz kihez
fordulni, és erősebb lesz a bizalom a játszótér létrehozásáért felelős szerv és
a helyi közösség között is. Az átadást követő néhány hétben, hónapban különösen
oda kell figyelni az új térre, fontos, hogy legyen erre kapacitás. Ekkor
derülhetnek ki olyan hibák, korábban nem látott problémák, akár új
veszélyforrások kerülhetnek előtérbe, amikre a kialakítás alatt nem gondoltunk.
5)
Fenntartás: Egy előre
meghatározott fenntartási terv elengedhetetlen a játéktér hosszú távú
fenntarthatóságához. Természetesen nem lehet minden körülményt előre látni, így
a fenntartási tervnek bizonyos mértékig rugalmasnak kell lennie. Az olyan
játékterek, amik akár csak időlegesen használhatatlanná válnak, valamiért le
kell zárni őket, sok frusztrációt okozhatnak a gyerekek és szülők számára és
könnyebben is esnek rongálás áldozatául is. Ezért a rendszeres odafigyelés, és
a gyors reagálás az esetleges problémákra nagyon fontos. Ezen kívül szükség van
rutin felülvizsgálatokra is, bár ezek általában az előírásokban is benne
vannak. Fontos az is, hogy ne essünk túlzásba, hiszen a játékok bizonyos
mértékű elhasználódása és megrongálódása természetes velejárója a használatnak.
6)
Felülvizsgálat: A játéktér elkészülte közel sem jelenti a
tervezési ciklus végét. Sokkal inkább egy új fázis, a folyamatos felülvizsgálat
kezdetét. Egy jó játéktér folyamatosan fejlődik, és soha sincsen igazán készen.
Hasonlóképp egy családi ház kertjéhez. A játéktér egy élő terület, amit
folyamatosan figyelemmel kell tartani és reagálni kell a bekövetkező
változásokra, legyenek azok a használati mód változásai vagy a szerkezeti
elemek alakulásai.
Amennyiben a fent felsorolt alapelveket szem előtt tartva és ezt a dizájn
ciklust követve fogunk a játékterek kialakításához, jó eséllyel sikerrel járunk
és mindenki megelégedésére szolgáló játékteret tudunk létrehozni.
Játszható terek
Amikor nem elkülönített, és kifejezetten játszásra kialakított játszóteret
szeretnénk létrehozni, előtérbe kerül a terek játszhatóvá tételének
koncepciója. Ennek a hozzáállásnak és kialakítási módnak a lényege, hogy a
helyi közösség által egyébként is használt területeket, útvonalakat igyekszünk
olyanná alakítani, hogy a gyerekek és fiatalok számára a szabad játék
lehetőségét kínálják fel.
A közösségi terek játszhatóvá alakításának feltétele a gyerekek és fiatalok
iránti pozitív hozzáállás, a helyi közösségnek, a tereket használóknak az a felfogása,
hogy a gyerekek játékos viselkedése egy támogatandó, nem pedig a felnőttektől
távol tartandó, az arra kijelölt játszóterekre „száműzendő” viselkedésforma.
Ahogyan London városigazgatása megfogalmazza:
Játszható térnek azt nevezzük, ahol a gyerekek aktív játéka a tér
szabályszerű használatának minősül. A játszhatóság a rögzített térelemek egy jellemzője,
ezen kívül egyes parkok, pihenőövezetek, természeti területek és más, a
nyilvánosság számára elérhető területek tulajdonsága. A játszhatóság nem csupán
a hely fizikai jellemzőiben mutatkozik meg. Erősen befolyásolják a társadalmi
és kulturális jellegzetességek. Ennek megfelelően például, egy olyan tér, amelyen
az azt használók ellenségesen állnak hozzá a gyerekek jelenlétéhez, nem
nevezhető játszható térnek, még akkor sem, ha a fizikai kialakítása alapján játszásra
megfelelő volna. (Greater London Authority, 2008).
A játszható terek jellemzője, hogy a gyerekek és fiatalok szívesen látott
használói a térnek és ezt ők maguk is így érzik. A legtöbb park nagyszerű játszási
lehetőséget biztosít a gyerekek számára és „csak” hozzáállás kérdése, hogy ők élhetnek-e
ezzel a lehetőséggel. Magyarországon pozitívumként mondható el, hogy mára
Budapesten visszaszorulni látszanak például a „fűre lépni tilos” és „labdázni
tilos” táblák, amik 20-30 évvel ezelőtt még meghatározó részei voltak a
közparkoknak, és kisebb tereknek. Egyre jellemzőbb, hogy a köztereken, parkok
burkolattal fedett részein megengedett a görkorcsolyázás, gördeszkázás,
rollerezés.
Játszható terek kialakíthatóak a városokon belül és a természeti
környezetben is. A játszóterek esetében általában egyértelmű, hogy elsődleges
céljuk, a gyerekek játékának támogatása, míg a közösen használt tereknél
érdemes valamilyen módon jelölni, hogy a játék is támogatott formája a
használatnak. A jól játszható terek minden érintett térhasználati módját
figyelembe veszik, úgy, hogy közben a használók tiszteletben tudják tartani
egymás igényeit. Ezt segíthetik olyan táblákkal, jelekkel, ami az egyes
területek lehetséges használati módjairól tájékoztatnak.
A játszható terek tervezésénél és kialakításánál is akkor járunk el
helyesen, ha figyelembe vesszük, hogy melyek azok a területek, amelyeket a
gyerekek és fiatalok egyébként is szívesen használnak játszásra és milyen módon
teszik ezt. Ez a megfigyelés jó alapot biztosít arra, hogy a tér játszhatóvá
alakítását siker kísérje, és ne egy hamar megrongált, vagy senki által nem
használt, értelmetlen, drága beruházás valósuljon meg. A játszható tereket is
időről időre felül kell vizsgálni és fel kell mérni, hogy milyen, elsőre nem
látott veszélyekkel járhat a használat.
Amikor játszható terekről beszélünk, nem feledkezhetünk meg az utcáról sem.
A lakó-pihenő övezetekben közlekedési tábla és sebességkorlátozás is jelzi,
hogy az utcák deklaráltan közös használatra vannak tervezve és Magyarországon
hagyományosan a falvak kis utcáiban is az út közepén játszanak a gyerekek, bár
ezeken a helyeken a szabályozás és a biztonság nem mindig megoldott. A
természetes környezet játszhatóvá formálása általában a turisták által
látogatott területeken történik meg, ahol viszont a játék által okozott
esetleges természeti károk és a szabad játék előnyeit helyezzük a mérleg
serpenyőibe.
Összefoglalva tehát:
Akár a kifejezetten játszás céljára kialakított terekről, akár a közösen
használt terek játszhatóvá formálásáról beszélünk, elsődleges a szabad játékhoz
és a játszható terekhez való megfelelő hozzáállás. Eszerint a gyerekek és
fiatalok szabad játéka egy pozitív, támogatandó tevékenység és a játékterek
megtervezésénél és kialakításánál, vagy átalakításánál pedig, a már adott
környezettel való harmonizálás és a helyi közösség szokásaihoz és igényeihez
való alkalmazkodás az elsődleges szempontok.
Az írás alapjául szolgáló tanulmány a Design for Play: A guide to creating successful play spaces, Aileen Shackell, Nicola Butler, Phil Doyle and
David Ball, (Play England – Making space for play).
A cikk az Erasmus + 2017-1-UK01-KA201-036679 számú CAPS – Játékbarát
Iskolák projekt keretén belül került megírásra.
Egyéb felhasznált irodalom: CAPS projekt Kézikönyv
Halász Dóra Vera, Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése