A motiváció kérdése napjaink problémája. Vagy még sem? Carl
Rogers 1969-ben fejezeteket szentelt a Tanulás szabadsága című könyvében ennek
a témának. Iskolaképének alapja, hogy a diákok olyan problémákkal
foglalkozzanak, amelyet ők maguk értelmesnek tartanak. Azzal érvel, hogy a
kreativitás lesz csak képes az embert olyan megoldásokra késztetni, amelyek a
felgyorsult technikai változások világában a túlélésünket biztosíthatják.
Daniel H. Pink 2009-ben írta meg Motiváció 3.0 c. könyvét,
amely szintén a kreativitást jelöli meg korunk legszükségesebb készségeként.
Mindkét szerző hosszasan elemzi milyen feltételek biztosítják a hatékony
intézményi működést.
A Rogers
középiskolában, majd az ebből kinövő Rogers Akadémiában az az egyedi, hogy nem
választjuk szét a diákokat és a tanárokat, amikor a motivációról beszélünk.
Ugyanazokat a feltételeket kell biztosítanunk a fiatalok és a felnőttek
számára, ha hatékony működésre akarjuk bírni magunkat és diákjainkat.
Rogers egész munkássága arról szól, hogy a tanulást segítő
légkör feltételeiként meghatározott értékeket minél pontosabban értelmezze.
Képzeljünk el egy intézményt, amelyben a következő értékek a meghatározóak:
- hitelesség
- empátia
- bizalom
- feltételhez nem kötött
pozitív odafordulás
- nyílt kommunikáció
Hogyan, milyen eszközökkel tudjuk ezeket az értékeket
biztosítani és barátságos, biztonságot adó légkört biztosítani az iskolában
vagy akadémián?
A választ három felé választhatjuk:
Az első blokk a keretek létrehozásánál jelenik meg:
- a fenti értékeket és a
személyes fejlődését szem előtt tartó tanári kar
- autonómia
- döntési lehetőségek
- információk megosztása
- felelősségvállalás
A második a légkörre, közösségformálásra vonatkozik:
- csoportépítő játékok
- tréning gyakorlatok,
együttműködési gyakorlatok,
- csoportos tanulási feladatok
- önálló elmenős programok
- ünnepeink és az arra való
készülődések
- közös projektek
A harmadik olyan módszertani elemek összeválogatása, amelyek
megfelelő szabadságot biztosítanak, és azonos szintű felelősségvállalást
igényelnek:
- saját tempó
- egyéni célok és választási
lehetőség abban, hogy mit, hogyan, mikor tanul egy diák
- személyes figyelem
(mentorok)
- saját órák rendszere
- saját élmények,
tapasztalatok
- egyéni értékelés
- önmenedzselési készségek
fejlesztése
- aktív tanulási módszerek pl. elmenős programok, tantervi integráció, e-learning, projektek, témanapok, stb.
A fentiek elsősorban a diákok nézőpontjából elemzik a
kérdést. Ha azonban megnézzük a tanári oldalt, nem sok különbséget látunk:
- a tanári csapat hetente
3-4 órát tölt stáb megbeszéléssel – (csoportépítés)
- családbarát rutinokat
dolgoztunk ki pl. helyettesítés, feladatvállalás (odafordulás, bizalom)
- a működés körüli
döntéseket alapvetően együtt alakítjuk pl. a Mátrix biztosítja a feladatok
lefedését és az átgondolt feladatvállalást (döntési lehetőségek)
- email csoportunkhoz
szabadon csatlakozhatnak a nálunk dolgozók (információk megosztása)
- évente 1x3 és 1x2 napot
töltünk szervezetfejlesztéssel, ami az önismereti, csoportépítő
feladatokat ugyanúgy tartalmaz, mint a klasszikusan vett szervezeti
feladatok átgondolását (személyes fejlődés)
