„Amint, fent, úgy lent” - A tanár és a diák motivációja egy tőről fakad.

A motiváció kérdése napjaink problémája. Vagy még sem? Carl Rogers 1969-ben fejezeteket szentelt a Tanulás szabadsága című könyvében ennek a témának. Iskolaképének alapja, hogy a diákok olyan problémákkal foglalkozzanak, amelyet ők maguk értelmesnek tartanak. Azzal érvel, hogy a kreativitás lesz csak képes az embert olyan megoldásokra késztetni, amelyek a felgyorsult technikai változások világában a túlélésünket biztosíthatják.

Daniel H. Pink 2009-ben írta meg Motiváció 3.0 c. könyvét, amely szintén a kreativitást jelöli meg korunk legszükségesebb készségeként. Mindkét szerző hosszasan elemzi milyen feltételek biztosítják a hatékony intézményi működést.

A Rogers középiskolában, majd az ebből kinövő Rogers Akadémiában az az egyedi, hogy nem választjuk szét a diákokat és a tanárokat, amikor a motivációról beszélünk. Ugyanazokat a feltételeket kell biztosítanunk a fiatalok és a felnőttek számára, ha hatékony működésre akarjuk bírni magunkat és diákjainkat.

Rogers egész munkássága arról szól, hogy a tanulást segítő légkör feltételeiként meghatározott értékeket minél pontosabban értelmezze. Képzeljünk el egy intézményt, amelyben a következő értékek a meghatározóak:

• hitelesség
• empátia
• bizalom
• feltételhez nem kötött pozitív odafordulás
• nyílt kommunikáció

Hogyan, milyen eszközökkel tudjuk ezeket az értékeket biztosítani és barátságos, biztonságot adó légkört biztosítani az iskolában vagy akadémián?

A választ három felé választhatjuk:

Az első blokk a keretek létrehozásánál jelenik meg:

• a fenti értékeket és a személyes fejlődését szem előtt tartó tanári kar
• autonómia
• döntési lehetőségek
• információk megosztása
• felelősségvállalás

A második a légkörre, közösségformálásra vonatkozik:

• csoportépítő játékok
• tréning gyakorlatok, együttműködési gyakorlatok,
• csoportos tanulási feladatok
• önálló elmenős programok
• ünnepeink és az arra való készülődések
• közös projektek

A harmadik olyan módszertani elemek összeválogatása, amelyek megfelelő szabadságot biztosítanak, és azonos szintű felelősségvállalást igényelnek:

• saját tempó
• egyéni célok és választási lehetőség abban, hogy mit, hogyan, mikor tanul egy diák
• személyes figyelem (mentorok)
• saját órák rendszere
• saját élmények, tapasztalatok
• egyéni értékelés
• önmenedzselési készségek fejlesztése
• aktív tanulási módszerek pl. elmenős programok, tantervi integráció, e-learning, projektek, témanapok, stb.

A fentiek elsősorban a diákok nézőpontjából elemzik a kérdést. Ha azonban megnézzük a tanári oldalt, nem sok különbséget látunk:

• a tanári csapat hetente 3-4 órát tölt stáb megbeszéléssel – (csoportépítés)
• családbarát rutinokat dolgoztunk ki pl. helyettesítés, feladatvállalás (odafordulás, bizalom)
• a működés körüli döntéseket alapvetően együtt alakítjuk pl. a Mátrix biztosítja a feladatok lefedését és az átgondolt feladatvállalást (döntési lehetőségek)
• email csoportunkhoz szabadon csatlakozhatnak a nálunk dolgozók (információk megosztása)
• évente 1x3 és 1x2 napot töltünk szervezetfejlesztéssel, ami az önismereti, csoportépítő feladatokat ugyanúgy tartalmaz, mint a klasszikusan vett szervezeti feladatok átgondolását (személyes fejlődés)